Egy házaspár kap egy rejtélyes dobozt. Ha megnyomják A dobozt, kapnak 1 millió dollárt, de valahol meghal egy ember, akit nem ismertek. 1 napjuk van dönteni. Az alapszituáció fenomenális. Olyan döntési helyzet ez, amit azért nem egyszerű eldönteni. Bár jómagam biztosan nem nyomnám meg, feladná a leckét ez a kis “ajánlat”. Ezzel szemben a filmben 30 perc alatt eljutnak egyről a kettőre (a 30 percből 15-20 perc viszont a házaspár bemutatása, meg a dobozról némi információ nyújtása), innentől pedig a további 1 óra teljesen zavaros, misztikus-ufós hülyeséggé fajul. Egy nagyszerű alapszituációból sikerült egy értelmetlen zagyvaságot összehozni. Már csak egyet nem tudok eldönteni: melyik bennem a nagyobb érzés a film iránt: a sajnálat, vagy a szánalom?

Értékelésem: 10/3

Apu kezdődik! Anyu kezdődik! Batman kezdődik! A trilógia leggyengébb darabja, és mégis a székhez láncol. Egy szuperhős filmnek sincs olyan jó felvezetése, bemutatása, mint ennek. A hullámok jönnek-mennek, alig van egy nyugodt percünk; és még sincs tengeri betegségünk: a hajó, melyen utazunk oly biztosan szeli a habokat, amit sok más alkotás megirigyelne. A 2005-ös Batman első része nem remekmű, de bravúros feltámasztása egy rég elfeledett hősnek. Az igazságosság és a remény hősének!

Értékelésem: 10/7

Kár, hogy nem lehet moziban nézni, akkor lehetne Dexter menüt rendelni: “Vért és izzadságszagot tessék!” Dexter, 1. évad. No igen, ismét egy kevésbé szerencsés cím, de tisztázzuk: semmi köze Dexter laboratóriumához! ;) Szóval nemrég végül hallgattam ismerőseimre és elkezdtem nézni a Dextert. Előítéletekkel és visszafogott érdeklődéssel vágtam neki az egyik legjobb thriller sorozatnak. Látatlanban beállítottam ezt egy unalmas, sorozatgyilkosok után nyomozós, átlagos “gyilkosos sorozatnak”. Érdekes volt, hogy részenként van egy-egy gyorsan lezajló gyilkosság, de mellette valami jóval nagyobb van kibontakozóban. Hmm. Dexter karaktere pedig rendkívül izgalmas, megéri a rá szentelt időt. Egyébként nem a legjobb évadról van szó, hiszen meg kell ismerni a szereplőket, az alapszituációt és a többi ilyenkor szokásos dolgot, nem szögez a képernyő elő, de kellemesen vonz. És ez bőven elég.

Értékelésem: 10/7

9. Azaz Kilenc. Vannak filmek, amelyek első pillantásra olyan furcsának tűnnek - no és a hype is hiányzik mellőlük -, hogy folyamatosan csak halogatjuk megnézésüket. Aztán egy idő után, nagy nehezen csak megnézzük. És rájövünk, hogy ami kezdetben furcsa volt, az igazából csak különös. Sőt, nem is különös, hanem zseniális. Valahogy ezzel az animációs mesével is így vagyok. Titokzatos - ahogyan a cím is az -, izgalmas és komoly kérdéseket feszeget. Amolyan posztapokalipszis utáni posztapokaliptikus mese ez, mely nélkülözi a közhelyeket, mégis olyan, emberiséget érintő kérdéseket feszeget a maga gyermeki módján, amire nincs jobb szó: zseniális. Nézzétek meg és rájöttök miről beszéltem! ;)

Értékelésem: 10/8

Imádom Tarantino filmjeiben, hogy legyen bármilyen egyszerű is maga a történet, és legyen bármilyen hosszú, végig leköt és a képernyő/mozivászon elé szegez. A titka a fantasztikus párbeszédek, a hihetetlen helyzetkomikumok (egy példa: Kill Bill 2 végén, amikor az apuka szendvicset készít lányának, miközben haláltusára készül exével; ennek ellenére annyira figyel kislányára, hogy kérés nélkül leszeli a kenyér héját és tökéletes, “gyerekbarát” szendvicset nyújt elé), és az eszméletlenül jó vágások, megkomponált képek mellé a zene is utánozhatatlan hangulatot teremt (szintén jelen filmben figyeltem meg a japánok küzdelme közben, hogy a teljesen életidegenül hangzó spanyol zene a háttérben mégis tökéletesen illeszkedik a jelenethez).

A Kill Bill 1-2-ben is érezhető Tarantino keze, sőt, meglehetősen sok hasonlóság fedezhető fel ezen mű és a Django között (lásd: a főhős több tíz embert végez ki és rendez velük teremnyi vérfürdőt). Utóbbi a társadalomkritikája miatt és a kevesebb naturalisztikus vérengzés miatt számomra kedvesebb, de akit nem zavarnak a levágott végtagok és a ‘80-as évek trash műfajára hajazó vérfröcsögések, az egészen biztos, hogy igazi filmélménnyel gazdagodik!

Értékelésem: 10/7

Hihetetlenül erős szürrealizmus, talányos mondatok. Egyszerre fontos minden, de egyszerre vész is el időközben a semmiben. És ahogyan egyre közelebb kerülünk a fényhez, eleinte megvilágít mindent, de aztán kezd minden egyre kevésbé látszódni. Mígnem a fénytől minden teljesen fehérré változik. Aztán mint a hipó, az agyat is kimossa… ahogyan azt a Viharsziget lakói is megtapasztalhatták…
Vagy mégsem?

Értékelésem: 10/9

Eredet. Vajon miért csak mi, emberek vagyunk képesek értelmezni is a dolgokat? Vajon egy-egy gondolatunk, “ihletünk” honnan ered, miből származik? Álom az álomban. Izgalmas, érdekfeszítő, tökéletes. Vajon eldől a totem, vagy sem? Vagy jobbat mondok: Vajon ha egy álomszinten valaki totemet készít az működni fog egy szinttel feljebb is? ;)

Pörögj csak, bele a végtelenbe…

Értékelésem: 10/9.9

Volt szerencsém megnézni moziban a Repcsik című animációs filmet. Nem vártam tőle túl sokat, sőt. A Verdákból utalás nem igazán volt, ezt hiányoltam, mint ahogyan az első részben tapasztalható 18+ poénok is elmaradtak. A történet kerek és bár a történet semmiféle fordulatot nem rejt magában, mégis bájos. Ráadásul az elmúlt évek trendjeivel ellentétben most nem a csajozás az elsődleges tanulság, hanem a barátság. A kisebb korosztály számára tökéletes választás, még az igazán konzervatívabb szülők számára is! :)

Értékelésem: 10/7

Trópusi vihar. Dzsungelbanzáj. Őrület Vietnamban. Fickók, akik fickókat alakító fickókat alakítanak. Hmm. 2 óra fáradtolaj. Jót röhögtünk, de él a kérdés: van ennek a filmnek tanulsága? :-)

Értékelésem: 10/6

Verdák 2: Matuka becsajozik, McQueen trófeákat nyer, a Nascar autók pedig jobbak a Forma1 versenyautóinál. Hmmm, mint egy fordított univerzum. A film halovány, a sztori pedig említésre sem méltó. A Verdák első része után ez szégyen, még akkor is, ha egyszer azért nézhető…

Értékelésem: 10/3

Tenacious D, a film. Érdekes együttes, érdekes, fülbemászó zene, mely azonban teli van erdővel (értsd: fák… értsd: f*ck). Zenedús, vicces filmet alkottak, amit mindenkinek ajánlok, aki nem riad vissza a káromkodásoktól és néhány obszcén jelenettől. No és aki nem feltétlenül “filmélményre” vágyik - önmagában a történet kreatív ugyan, de elég gyenge.

Értékelésem: 10/6

Túl a fenyvesen. Csak nekem ugrik be a film címéről először, hogy Túl a sövényen és Túl a barátságon? No mindegy, voltaképp ez lényegtelen. Ahogyan a film 140 percéből kb. 90 perc. Hiába jók a színészek, hiába lenne ez egy érdekes történet az emberek, a pénz és a szeretet kapcsolatáról, voltaképp nem nyújt semmit. Természetesen tanulság, megható, érdekes jelenetek mindig vannak, ez nem kétséges. Számomra mégis semmitmondó, jelentéktelen volt.

Értékelésem: 10/4, de csak azért nem 10/3, mert az üldözős jelenet az nagyon ott volt “filmesztétikailag”. ;)

A Verdák első része érdekes keveréke a mindenben lásd meg a jót és a “rosszat”. Azaz eme mese tökéletes példa arra, hogyan alkossunk olyan filmet, melyben a gyerekek is jól érzik magukat, de - a gyerekek számára remélhetőleg értelmezhetetlen - felnőtt poénok is sorra követik egymást.

Azért a sokszor elhangzó “Anyádat” és az egyszer-egyszer megjelenő “az Anyád kapja be a menetemet”, “szex, rock&roll” kifejezések arra ösztönöznek, csak nagyobb gyerekekkel nézzem majd meg legközelebb. Kár. Egyébként egy aranyos, kedves kis filmecske lenne.

Egyébként ti szeretitek a virslit kivert tojással?

Értékelésem: 10/8

Django elszabadult. És vele szabadult Tarantino is. Nem szeretem a western filmeket, de a társadalomkritika és a “csipkerózsika” történet ötvözete magasabbra emelte ezt az alkotást a megszokott vadnyugati stílusnál. Mese ez, de olyan, amit még Madách is megirigyelne.

Tökéletes színészi játék, tökéletes képi világ. Olykor belassuló, de hatalmas jeleneteket tarsolyában tudó, megunhatatlan, fantasztikus alkotás. Talán olyan ez, mint Mozartot hallgatni élőben: azonnali klasszikus!

Értékelésem: 10/9,9